Végre alig vártam, hogy diák melót dolgozzak, és hogy egy kis pénzt keressek. Azt hittem, hogy tök muli lessz, tök jó munkával párosítva, és még sok pénzt is keresek.

Na álmodj királylány.

Már eleve a munka előtti napokkal, készen voltam. Kezdődött a tüdőszűrővel, ami beszerzése 2 napot vett igénybe mert másnap adták ki az eredményt. Majd az iskola látogatási papír. Hát kössz. Nyári szünetben amikor "zárva" van a suli, szerezz be egy ilyet. Na mindegy meg lett valahogyan, utánna kezdődött az üzemorvosi látogatásom. Egyszerűen idegbajt kaptam, mikor elém vágtak vagy 50 kérdésből álló kérdőlapot, teljesen hülye kérdésekkel tarkítva. Pl. Az apai ágon visszamenőleg dohányzott-e valaki a családban. Ó mondom, mindjárt kiásom a dédmamámat (isten nyugasztalja) a sírból és megkérdezem. Következő lépés volt egy bank kártya készítése (na ez volt a legkönnyebb), de erre is 10 napot kellet várnom mire megérkezett.

Mindezek után végre elkezdhettem a munkámat. Nevet nem fogok mondani hogy hol, mert meglehetősen offolni fogom.

Az első nap. Csak 6 órás melót kellet végeznem de már az első órában már erősen gondolkodtam rajta, hogy jól döntöttem-e? Ugyan is könyveket kellet leraknom a raklapra, mindazt úgy, hogy meg volt határozva hogyan kell azt letenni. Pl keresztbe 5-öt hosszában 4-et. Ezt 6 órán keresztűl csinálni úgy, hogy le és fel görnyedsz, hát halál.

Második nap avagy a cseszegetések napja. Hajnali 5 órakkór nem kellemes felkelni, pláne , hogy ha tudod hogy 8 órában fogsz dolgozni. Na se baj kezdjük el a munkát. Megesett hogy a raklapra rosszul raktam fel a könyvet, és az ottani munkás, nem hogy megmuatta volna hogyan kell csinálni hanem még jól le is b*szot. Hát mondom értelmes vagy. Valamikor olyanokért is amiért 100%-ig nem én tehettem, de hát a diákosokra könnyebb ráfogni. És ez ment egész nap. Mikor végeztem, teljesen kiborulva mentem haza és akkor azt mondtam, hogy nekem ennyi elég, késsz befejeztem. Anyám látta rajtam hogy milyen hangulatban vagyok, és azt mondta hogy Diákosokat nem rughatnak ki, akármilyen rosszul dolgozol.

Aztán úgy döntöttem, hogy mégis megyek. Vigyorogva.

A következő napok úgy teltek hogy végig kaptam az osztásokat, de nem törődtem vele a fentiekban leírt faktor miatt. Ezeket egyszerűen elengettem a füllem mellet. Addig fajúlt a dolog, hogy legalább 5-szőr akartak kirugni engem, de ők is tudták, hogy ezt nem tehetik meg.

És most következzen az, hogy mennyire érdekes a munkám. 8 órán keresztűl lepakolni, unalom. Úgy látszik Einstein-nek igaza volt a tér-idő görbület elméletben. Idő, hogy sehova nem pereg az óra, tér, még mindig ugyan ott tartasz ahol kezdted. Komolyan mondom, már ott tartottam, hogy mennyire érdekes ahogy a szúnyogok párosodnak röptében. És ilyenkor döbbentem rá , hogy ezeknek az embereknek akik itt dolgoznak mennyire, be van gyökösödve az életük. Bejönnek dolgozni, haza mennek, tv-znek és újra kezdődik a munka. Semmi változatosság, mert még hétvégén is robotolnak mert oly kevés fizut kapnak. Szánalom és sajnálat keveredett bennem. És akkor belegondoltam, hogy ez nem csak itt van, hanem máshol is ez megy. Ezeknek az a szórakozásuk, hogy megtalálják azokat a pontokat, ahol van lehetőség szapulni egymást. Nem egyszer hallottam, le anyázásokat. Szép munkaviszonyban vannak egymással.

Összegezve. Kérdés az, hogy vajon megérte -e dolgozni? Részben, kaptam pénzt, de másért nem. Másfél hónap munka után, egy valamit megtanultam. Tanúlni kell, mert nem érdemes ilyen helyeken dolgozni. Az álmodozások, egy jó munka hely után, töbségében arra valók, hogy súlyosan megismerjük a realitást.